Tudatos Élet

Szégyen - A gyűlölet, ami az énből indul ki, és másokra is kivetítődik. A tudatosság ezen szintjén Hawkins szerint azok állnak, akik öngyilkosságon - helyesebben szólva végleges önmegsemmisítésen - gondolkoznak vagy éppen tömeggyilkosok.

Bűntudat - Egy lépéssel a szégyen feletti szint, de itt még mindig felmerül az önmegsemmisítés gondolata. Haszontalannak, feleslegesnek, sőt kártékonynak és pusztító hatásúnak érzi magát az ember.

Apátia - Passzív, reménytelen, sodródó áldozatnak érezhetjük magunkat a tudatosság ezen szintjén, de nem kötődik hozzá mélyebb érzelem. A hajléktalanok többsége erre a szintre süllyedhet, ahonnan nagyon nehéz kilépni.

Gyász - Az állandó szomorúság és fájdalom érzete, mégis pozitívabb valamivel, mint az apátia, hiszen az érzések motiválhatják az embert. Bárki könnyen lecsúszhat erre a szintre, amikor egy szerettét elveszíti, és fel kell dolgoznia a tényleges vesztességet.

Félelem - A világ ezen a szinten veszélyes és rémisztő helynek tűnik, megjelenik a paranoia. Azok, akik testi fenyítésen és családon belüli erőszakon mentek keresztül, általában csak külső segítséggel képesek kilépni ebből a tudatállapotból.

Vágyódás - Ez a fázis nem keverendő össze a célállítás és az álmok megvalósításának folyamatával. Itt még a realitásokat nélkülöző, elrugaszkodott és fájó vágyódásé a főszerep: pénzre, hatalomra, elismertségre, hírnévre, a valóságtól való menekülésre vágyik az ember, de úgy érzi, képtelen megélni ezeket a vágyakat. A pótszerek ezen a ponton lépnek be: a cigaretta, az alkohol, a drogok, mértéktelen fogyasztása, a fanatikus rajongás a megvalósulatlan vágyak helyét hivatottak kitölteni, a kielégülés a valóság szintjén azonban elmarad. A tévéműsorok többsége ezen a tudatszinten mozog, az érzékeket szólítja meg, vágyakat ébreszt bennünk fizikai dolgok és múlékony testérzetek iránt.

Düh - A frusztráció szintje, amiért a vágyaink nem valósultak meg. Ez egyfelől a magasabb szintek felé mozdíthat bennünket, de az is lehet, hogy hosszú időre megrekedünk, és pont a düh lesz továbblépésünk akadálya. A családon belüli erőszaknál gyakran megesik, hogy egy dühös ember egy félelemmel teli párt választ magának áldozatául, és hosszú ideig egyikük sem tud kilépni a kapcsolatból.

Gőg - Ez az első olyan szint, ahol a kellemes érzetek megjelennek, de általában csalóka alapokon nyugszik a gőgbe hajló büszkeség: a pénz és a presztízs körül forog minden, tehát nem adhat kielégülést vagy stabilitást hosszútávon. Ez a fajta gőg az, ami rasszizmushoz, sovinizmushoz, fanatizmushoz, vallási háborúhoz vezet, mivel a tagadás és az önvédelem az alapja.

Bátorság - Az első szint, ahol az erő megjelenik: itt ébredünk rá arra, hogy nem reménytelen harc az élet, hanem egy izgalmas kihívás, ahol lehetőségünk és jogunk van dönteni a sorsunkról. Itt kezdjük el úgy érezni, hogy fejlődünk önmagunkhoz képest, és igényünk is van a tovább lépésre: sportolni kezdünk, új tanulmányokba fogunk, belevetjük magunkat az önképzésbe, megpróbálunk jobban dolgozni és jobb emberek lenni.

Semlegesség - Az "élni és élni hagyni" fázisa: nyugis, rugalmas, kötöttségektől mentes életstílus, amikor bármi is történik, viszonylag könnyen alkalmazkodunk hozzá. Biztonságérzetünk van, kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat és általában nincs komolyabb konfliktusunk a körülöttünk lévő emberekkel. A kreatív szabadúszók többsége ezen a szinten mozog általában: szükségleteik kielégítettek, ugyanakkor nem vágynak többre és még többre.

Hajlandóság - Ha már egyszer biztonságban érzed magad, felébred benned az igény, hogy tudatosabban élj, hatékonyabban oszd be az energiáidat és kevesebb kárt tegyél a bolygóban. Korábban nem volt fontos, hogy rendezett, pontos legyél, de egyszeriben elkezd foglalkoztatni az időbeosztás és a hosszú távú - anyagi és szellemi - befektetések világa. Ezen szinten kitűnő tanulók és szorgalmas dolgozók mozognak, hiszen ez a fegyelem és az akaraterő megerősítésének fázisa.

Elfogadás - Mivel szükségleteid kielégültek, akaraterőd és fegyelmed megedződött, elkezdesz proaktívan élni. Itt voltaképpen a felelősség elfogadásáról van szó: ráébredtél, mi mindenre vagy képes, és hogy mindez felelősséggel jár, ezért szeretnéd a lehető leghatékonyabb, mások számára is hasznos módon kiaknázni adottságaidat. Már nem csak a részleteket figyeled, hanem a nagyobb képre is rálátásod van. Elkezdesz reális célokat meghatározni, amelyeket el is érsz. Ha van valami az életedben, amivel elégedetlen vagy, akkor változtatsz: például új karrier irányába fordulsz, ha úgy érzed, nem segíti fejlődésedet a pályád, vagy éppen egy teljesen új vállalkozásba fogsz, hogy megvalósítsd elérhető álmaidat.

Racionalitás - Hawkins szerint a tudomány szintje ez, de persze nem csak tudósok, felfedezők és orvosok létezhetnek a tudatosság ezen szintjén. Inkább arról van szó, hogy mire eljutsz eddig a pontig, már tökéletesen ki tudod aknázni saját képességeidet, mivel fegyelmezett és prokatív vagy, továbbá felelősen gondolkodsz és hajlandó vagy a kemény és tudatos munkára. Megkeresed és megtalálod azokat a területeket, ahol a leghasznosabb tudsz lenni, és a magad szintjén hozzáteszel az emberiség közös és örök értékeihez (ami természetesen nem csak az intellektus világához kapcsolódik). A lépcső tetején itt vannak a zsenik, például Einstein, Mozart vagy Freud, de természetesen az emberek többsége nem éli meg a szint legmagasabb fokát. Ettől függetlenül mindenki a saját adottságait közösbe állítva létezik a racionalitás ezen szintjén.

Szeretet - Egyfajta feltétel nélküli szeretet, amely minden létező összetartozását realizálja bennünk. A racionalitás szintjén elsősorban az elmét szolgáljuk, de ez a túl-intellektualizálás csapdájához vezethet. Rájövünk arra, hogy egy nagyobb képre van szükségünk, ezért az elménk után a szívünkre helyeződik a hangsúly. Ezzel együtt nem az érzelmekről van szó, hanem egy azon túlmutató éntudatra, amely az egész világgal kapcsolódik. Az intuíció itt erősebbé válik, az egó hangja háttérbe szorul. Ezen a szinten létezett például Teréz anya vagy Gandhi, de Hawkins szerint általában 250-ből egy ember jut el a szeretet tudatossági szintjének legalacsonyabb fokára élete során.

Öröm - A "most" ereje, a pillanat megélésének és kiaknázásának képessége, a boldogság állapota, a szentek és a bölcs lelki tanítók szintje. Itt már nincs szükség célok felállításra és megvalósítására, mert jóval tudatosabb szinten működünk. Hawkins szerint elképzelhető, hogy a halálközeli élmények okozta mentális és spirituális változások rövid időre eddig a szintig repíthetik az embert.

Béke - Teljes transzcendencia, az a terület, aminek behatárolására az emberi megismerés biológiailag is leírható és értelmezhető eszközei alkalmatlanok. Hawkins szerint 10 millióból egy ember jut el élete során erre a szintre.

Megvilágosodás - Az emberi tudatosság legmagasabb szintje, ahol az emberi az istenivel - legalábbis az anyagi az anyagon túlival - találkozik. Természetesen nagyon ritka tudatállapot, Jézus, Buddha, Krishna és Mohamed szintje. Már az is emel a tudatunk szintjén, ha a megvilágosodottakra gondolunk.